áprilisi kép

A város felett, a negyedik emeletről békés kis ékszerdoboz családi házakra, a budai hegyekre és a hömpölygő felhőáradatra van kilátásom. Egy hétvégére elutaztam, és máris összebeszéltek a fák, a füvek: minden nőtt, zöldült, leveles-virágos lett. Szó szerint két nap alatt átváltozott a kilátásom. Hiába keresem a kopasz-csupasz ágakat. Minden pezseg az élettől, buzog bennük a nap ragyogása. Lehet, hogy csak azért olyan erős bennem ez a tavasz, mert ősz óta erre vágytam. A cseresznye és meggyfákon csomókban csüngnek a virágfüzérek. A súlyos erőkkel borzoló szél mögött átható viharkék-szürke égbolt a túlvilág élénkségével emeli ki a fű és a lombok zöldjét, és a csipkézett fehér ágakat. Szeretem a tavaszt!