Márai novellákat olvasgatok manapság. A külsőségek új szemmel látása.. ez a legfontosabb témája. A minap, amint utaztam a Batthyány tér fele, az utazásról olvastam. Amikor utazunk, akkor ne olvassunk, ne aludjunk, hanem az utazás élményét ragadjuk meg.. Márai így tartja. Na, hát ehhez képest én épp a buszon olvastam ezeket a sorokat. Kicsit abszurd volt..
A Margit hídnál vártam a buszt, de gyanús volt, hogy legközelebb csak 15 perc múlva fog érkezni. Egy fiúra figyeltem fel, aki egy hajléktalantól próbálta megtudni, hogy mikor ment el az utolsó busz. A könyv lassan összecsukodott a kezemben, és beszélgetni kezdtünk a fiúval.
Mesélte, hogy ő osztrák, és ide jött tanulni, fotót az iparon, mert neki nagyon tetszenek az itteni emberek: mélyebbek a kapcsolatok. "Ami Ausztriában barátság, az itt csak haverság." Meglepett.. én eddig nem így gondoltam. Nekem mindig távolságtartó volt ez a környezet, én csak az otthoni hegyi emberek között éreztem a könnyed közvetlenséget.
Ő (a nevét nem tudom) mondta, hogy 8an vannak testvérek, és valószínűleg ezért is fontos neki a kapcsolat. Jó volt ezt hallani!
És ami a legjobb, hogy a jó kis beszélgetés nem azzal zárult, hogy "ja, megadnád a számod?"
Ez csak EGY pillanat volt, ami akkor szép volt: két hegyi ember közvetlen beszélgetése.
Most már más szépet kell keresni :) vagy csak hagyni, hogy rád találjon..
